Oscar Wilde szerintem legnépszerűbb könyve lett a Mini-könyvklub8 második közös olvasása. Egyrészről nagyon örültem neki, mert Wilde nagy kedvencem! Annyira szépen fogalmaz, csodás hasonlatokat használ. Nem véletlenül idézgetünk Tőle olyan sokat! Másrészről kicsit csalódott is voltam, mert már többször olvastam és így már kicsit untam, hogy újra ezt olvasom. De a Mini-könyvklubért feláldoztam magam és újra elolvastam.
egyikünk se tudja elviselni másokban a saját hibáit.
Regényünk hőse, a gazdag, gyönyörű és naiv fiatalember, Dorian Gray megszállottja annak a gondolatnak, hogy örökké fiatal és szép maradjon, s ezért még akár a lelkét is eladná. Miután az egyik barátja megfesti portréját, a fiú csak azt fájlalja, hogy az ő szépségét az élet és az idő hamar lerombolja majd, míg a képe örök marad, s azt kívánja, hogy bárcsak ez fordítva lenne.
A fiatalember barátja, Lord Henry befolyása alá kerül, aki ráébreszti az élet ízeire. Dorian átadja magát az önző és rafinált élvezeteknek, férfiakat és nőket taszít a bűn útjára, majd egyre mélyebbre süllyed, s a züllés minden nemét és formáját megtapasztalja. Az események egyre riasztóbb fordulatot vesznek, mivel nemsokára megtudja, hogy kívánsága teljesült. Legnagyobb csodálkozására ugyanis csak a róla készült kép öregszik. Arca és szeme őrzi az ártatlan ifjú szépségét, a festett arcmás viszont, amelyet gondosan elzárva tart háza egy titkos helyiségében, híven mutatja az idő és a bűn rombolását vonásain.
Ekkor úgy érzi, itt az ideje megváltoztatnia az életét. Hogy teljesen tisztára mossa magát, bűnös múltjának tanúját, a szörnyűséges képet meg akarja semmisíteni…
Ma az emberek tudják mindennek az árát, de nem tudják semminek az értékét.
A regény erős társadalomkritikát fogalmaz meg: kivesztek az igaz értékek, és csupán a felszínes, sekélyes dolgok maradnak meg. Érdekes egyébként, hogy ez mennyire mai probléma A külsőségekbe való kapaszkodás biztos bukást jelent. A regényben láthatjuk, hogy minden a kinézetről szól, minden azt dicsőíti, és semmi figyelem nem fordul a belső értékek felé. És mi lehet ennek a következménye? Depresszió, megfelelési kényszer, eltorzult, beteg, korcs lelkek. A regény tökéletes képet fest arról, hogyan csúszik le a lejtőn és bomlik meg teljesen egy személyiség, mely önmaga imádatára és környezete kihasználására építette egész életét.
Dorian egy narcisztikus, ateista ember, aki másokra eszközként tekint, másokat használ csupán, de épp ezért sohasem volt képes szeretni. Bár úgy tűnik, hogy lord Henry a kísértő, az, aki felvilágosít, de tudjuk, hogyan szól a mondás könnyű Katát táncba vinni, ha ő is akarja azt.
Hány dolog van, melyet félredobnánk, ha nem félnénk, hogy mások fölkapják!
Engem nem zavart a történet lassúsága. Jó volt ízlelgetni a mondatokat. Természetesen ez a mai kor emberének már nem üt akkorát. Mi már mindent azonnal akarunk, szeretünk mindent kimondani. Wilde ezt nem tehette meg. Vagy legalábbis ebben a regényében nem tette meg.
Én mindenkinek ajánlanám a könyvet! Egyszer mindenképp érdemes elolvasni, de többszöri olvasásra már nincs meg a Hű Azta élmény!
Értékelés: 5/5
