Egy pillanatra csukjuk be a szemünket. Október 14. Ez is egy szokványos nap. Pontosan úgy indul mint az összes. Reggeli rohanás. A gyerekek nem akarnak iskolába,óvodába menni, késésben vagyunk.Fáradtak vagyunk. Egy röpke pillanatra eljátszunk a gondolattal....mi lenne ha öt percre csend lenne.Csak öt percre.

Majd kinyitjuk a szemünket és végre csend van.......

A következő pillanatban ráeszmélünk, hogy akiket szeretünk eltűntek. Mi történt velük? Mi lesz velünk akik itt maradtunk? Ezekre a kérdésekre keresik a választ Tom Perrotta regényének szereplői.

október 14-én, két vihorászó fiatal lány ült egymás mellett egy padon, perecet majszoltak, és egy laptopon egy YouTube-videót néztek. Aztán, egy egérkattintásnyi idő alatt, egyikük eltűnt, a másik pedig üvöltött.

A történetről:

A regény egy amerikai kisváros Mapleton lakói életét mutatja be. Az "elragadtatástól"már eltelt  három év. Az emberek lassan magukhoz térnek, megpróbálnak tovább lépni, túlélni. Nem mindenkinek sikerül. Van, aki összeomlik, van, aki megpróbálja folytatni vagy újrakezdeni az életét; van, akit lesújt a tudat, hogy nem került a méltó elragadottak közé, s van, aki már – az elragadtatást követő és az utolsó ítélet napját megelőző – pusztulás tudatával egy bűnbánó szekta tagja lesz. 

Mert nem valamilyen véges mennyiségű fájdalom lakozik bennünk. Testünk és elménk csak tovább gyártja a fájdalmat.

Véleményem:

Az alap ötlet nagyon jó. Elragadtatás. Engem nagyon érdekel a téma. A kivitelezés sajnos már nem sikerült. Nekem túl felszínes. Hiányzott belőle az igazi mélység. Ettől jóval több lélek kellett volna.

Október 14. Eltűnik az emberiség valahány % mindenki magába zuhan. Nekem nagyon furcsa volt, hogy az író próbál valami párhuzamot keresni 2001 szeptember 11. között. Aztán hirtelen ugrunk három évet. Próbáljuk felszedegetni az apró morzsákat. Megismerünk egy családot akik ugyan nem vesztettek el senkit, mégis szétesnek. Egy nőt aki az egész családját elveszti és próbál túl élni. A szálak össze vissza kuszálódnak. Nem is mindig tudtam, hogy ki hova tartozik.

Nagyon erős a vallási szál a történetben. Tele van Bibliai utalásokkal. Viszont ha ez a Bibliában lévő elragadtatás volt, miért tűntek el más vallásúak? Elsőre az sem volt világos, hogy hány szekta is van......kellett egy kis idő mire a két szekta számomra elkülönült. A világ visszafordíthatatlanul megváltozott. Az emberek a szektáktól remélték a megváltást? De mire?

Örök dohányzás, némasági fogadalom! Valóban ebben az irányban kell keresni a kiutat?

A történetben nincs arra utalás, hogy a világ hogyan dolgozza fel. A kisváros lakói viszont sehogy. Olyan mintha csak ebből a városból tűntek volna el az emberek.

A szereplők sablonosak.Így nem is igazán van arra lehetőség, hogy bárkit is megkedveljünk. Szerintem a legkiforrottabb karakter Nora. Az egész családját elvesztő nő valóban végigjárja a pokol összes bugyrát. Az ő monológjai a legemlékezetesebbek.

Visszatekintve szinte viccesnek tűnt annyi energiát elemészteni valami távoli és bizonytalan dologra, egy ökológiai katasztrófára, amely a távoli jövőben vagy bekövetkezik, vagy nem, jóval azután, hogy az ember annak gyerekei, és a gyerekek gyerekei már leélték a nekik kiszabott időt a földön, és eltávoztak oda, ahová az ember távozott, amikor mindennek vége lett.

Összességében nem tetszett. Túl sok kérdés marad válasz nélkül. Jól indul, aztán valahol félúton megreked, a vége pedig összecsapott.

A regényből készült sorozat is. Amiről nagyon jó kritikákat olvastam. Én mindössze az első tíz percet láttam az első részéből. Az biztos más mint a könyv. Talán ha lesznek unatkozós perceim adok neki egy esélyt!