Nagyon régen volt már, mikor az első Kufli történetet olvastam. Akkor még titokban. Úgy gondoltam, hogy ennyi idősen az ember lánya már nem olvas ilyet vagy mégis? Aztán 2015-ben megszületett a kisfiam.....ez az eljött az én időm, már nem ciki Kuflikról olvasni. Az idő előre haladtával nálunk ez amolyan apa-fia meseolvasós program lett. Nem mindig értem mit röhögnek egy szösszeneten öt percig.

A Tengerre, Kuflik más miatt is emlékezetes. Ez a gyerkőc első dedikált könyvecskéje. Nagyon büszke voltam rá, hiszen képes volt majd húsz percig sorban állni.....

Dániel András nagyon kedves volt, rajzolt is. Azt hiszem a rajznak volt a legnagyobb sikere.

Most is két mesét olvashatunk. Nekünk az első a kedvenc, a második történetet még egyszer sem hallgatta végig.

Kalandokból most sincs hiány. Fura szerzetek ezek a Kuflik, szeretik ugyan a kupacukat, de mégsem tudnak nyugton maradni. Hihetetlen mennyi kaland rejlik egy kis pocsolyában plocskolásban. Megtudhatjuk, hogy a Kuflik hogyan szeretnek plocskolni és az is kiderül, hogy mindig hordanak magukkal zseb-kalózfelszerelést. A második rész Hildának csudás ötlete támad. Jó lenne egy kicsit takarítani..... Talán ez lehet az oka, hogy ez a rész a fiúknál sem lett kedvenc. Azért sokat mosolyogtunk,szerettük.

A kis mellékszereplők, továbbra is zseniális formák. A legpoénosabb részek mindig a szöveg buborékokban vannak.

Kíváncsian várjuk a következő kalandokat.