A ​regény egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol a Freedét  csupán azért tartják becsben, mert azon kevesek egyike, akinek termékenysége a sugárszennyezést követően is megmaradt. Az ultrakonzervatív Gileád Köztársaság szigorú törvények szerint él. A megmaradt kevéske termékeny nőnek átnevelő táborba kell vonulnia, hogy az ott beléjük vert regula szerint hozzák világra az uralkodó osztály gyermekeit. Fredének is csupán egy rendeltetése van az idősödő Serena Joy és pártvezér férje házánál: hogy megtermékenyüljön. Ha letér erről az útról, mint minden eltévelyedettet, őt is felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre, hogy ott haljon meg .

A Mini-könyvklub következő olvasmányát nem kifejezetten vártam. Jellemzően az olyan könyvek, amelyek körül ilyen nagy felhajtás nekem nem igazán nyerik el a tetszésem.  Annyit előjáróban, hogy Atwoodnak sikerült teljesen lenyűgöznie. 

Amikor nekikezdtem pár oldal után félre raktam. Valahogy nem volt hozzá meg a hangulat. Aztán már csak azt vettem észre, hogy nem tudom letenni.

Nekem Fredé tetszett mint hősnő, a története annyira elgondolkodtató, hogy csak faltam az oldalakat. Fredé egyszerűen csak túl akar élni. Még úgyis, hogy már mindent elvesztett. Jogosan kérdezhetjük...van értelme így túlélni? Őszintén én minden szereplőn ezt éreztem.

Valahogy túl kell élni. Valahol mindenki áldozat volt.

Nick sem az a kifejezetten hős karakter. Valahogy nem ilyen hősöket képzelünk el. Nekem mégis annyira illet a történethez ez a fajta passzivitás. Minden csak látszólagos. Mindenki a maga módján harcol. Ki csendben, ki hangosan. És igen néha meg kell ismerni a csendes hősök életét is. Fredé úgy próbál túlélni, hogy elkülönül a testétől. Test és elme már többé nem alkothat egy egészet.Nagyon szeretem amikor több idősíkon játszódik egy történet. Szerettem Fredé monológjait,mantráit. A meséje alapján tökéletesen megismerhetjük a múltját és jelenét. Atwood megalkotta számomra a tökéletes disztópiát. Hiszen létrehoz egy utópisztikus társadalmat. Látszólag minden tökéletes, de a háttérben ott motoszkál az elnyomás az erőszak.  Az elnyomott szexualitás, közben meg a háttérben....

Mért ijesztő számomra ez a könyv annyira?? Mert én végig azt éreztem, hogy ez akár velünk is megtörténhet. Hiszen ha körültekintünk csak a szörnyűséget láthatunk. Ha mi egy ilyen világban élnénk lenne elég bátorságunk a harcra, ellenállásra ? Mi mit tennénk a szolgálólány helyében? Melyik utat választanánk? Kérdések, amelyekre én soha nem akarom megtudni a választ.

A regény kedvenc lett. Az írónő is felkerült a kedvenceim listájára. Azt hiszem, hogy a nagyon közeli jövőben a Guvat és Gazellát el is fogom olvasni.

Nagyon érdekel a sorozat is. Már az első részt meg is néztem. Egy rész után azt kell mondjam a könyv eddig jobb. Meglátjuk milyen lesz a folytatás.

Nagyon jól kezdődött a Mini-könyvklub 8 :)

Értékelés: 5/5