Egy bohókás anyuka gondolatai

Anya idő

Dániel András: Tengerre, kuflik!

2018. május 27. - Regős Király Annamária

covers_485944.jpgNagyon régen volt már, mikor az első Kufli történetet olvastam. Akkor még titokban. Úgy gondoltam, hogy ennyi idősen az ember lánya már nem olvas ilyet vagy mégis? Aztán 2015-ben megszületett a kisfiam.....ez az eljött az én időm, már nem ciki Kuflikról olvasni. Az idő előre haladtával nálunk ez amolyan apa-fia meseolvasós program lett. Nem mindig értem mit röhögnek egy szösszeneten öt percig.

A Tengerre, Kuflik más miatt is emlékezetes. Ez a gyerkőc első dedikált könyvecskéje. Nagyon büszke voltam rá, hiszen képes volt majd húsz percig sorban állni.....

Dániel András nagyon kedves volt, rajzolt is. Azt hiszem a rajznak volt a legnagyobb sikere.

Most is két mesét olvashatunk. Nekünk az első a kedvenc, a második történetet még egyszer sem hallgatta végig.

Kalandokból most sincs hiány. Fura szerzetek ezek a Kuflik, szeretik ugyan a kupacukat, de mégsem tudnak nyugton maradni. Hihetetlen mennyi kaland rejlik egy kis pocsolyában plocskolásban. Megtudhatjuk, hogy a Kuflik hogyan szeretnek plocskolni és az is kiderül, hogy mindig hordanak magukkal zseb-kalózfelszerelést. A második rész Hildának csudás ötlete támad. Jó lenne egy kicsit takarítani..... Talán ez lehet az oka, hogy ez a rész a fiúknál sem lett kedvenc. Azért sokat mosolyogtunk,szerettük.

A kis mellékszereplők, továbbra is zseniális formák. A legpoénosabb részek mindig a szöveg buborékokban vannak.

Kíváncsian várjuk a következő kalandokat.

Tom Perrotta: A hátrahagyottak

blog1.jpg

Egy pillanatra csukjuk be a szemünket. Október 14. Ez is egy szokványos nap. Pontosan úgy indul mint az összes. Reggeli rohanás. A gyerekek nem akarnak iskolába,óvodába menni, késésben vagyunk.Fáradtak vagyunk. Egy röpke pillanatra eljátszunk a gondolattal....mi lenne ha öt percre csend lenne.Csak öt percre.

Majd kinyitjuk a szemünket és végre csend van.......

A következő pillanatban ráeszmélünk, hogy akiket szeretünk eltűntek. Mi történt velük? Mi lesz velünk akik itt maradtunk? Ezekre a kérdésekre keresik a választ Tom Perrotta regényének szereplői.

 

október 14-én, két vihorászó fiatal lány ült egymás mellett egy padon, perecet majszoltak, és egy laptopon egy YouTube-videót néztek. Aztán, egy egérkattintásnyi idő alatt, egyikük eltűnt, a másik pedig üvöltött.

A történetről:

A regény egy amerikai kisváros Mapleton lakói életét mutatja be. Az "elragadtatástól"már eltelt  három év. Az emberek lassan magukhoz térnek, megpróbálnak tovább lépni, túlélni. Nem mindenkinek sikerül. Van, aki összeomlik, van, aki megpróbálja folytatni vagy újrakezdeni az életét; van, akit lesújt a tudat, hogy nem került a méltó elragadottak közé, s van, aki már – az elragadtatást követő és az utolsó ítélet napját megelőző – pusztulás tudatával egy bűnbánó szekta tagja lesz. 

Mert nem valamilyen véges mennyiségű fájdalom lakozik bennünk. Testünk és elménk csak tovább gyártja a fájdalmat.

Véleményem:

Az alap ötlet nagyon jó. Elragadtatás. Engem nagyon érdekel a téma. A kivitelezés sajnos már nem sikerült. Nekem túl felszínes. Hiányzott belőle az igazi mélység. Ettől jóval több lélek kellett volna.

Október 14. Eltűnik az emberiség valahány % mindenki magába zuhan. Nekem nagyon furcsa volt, hogy az író próbál valami párhuzamot keresni 2001 szeptember 11. között. Aztán hirtelen ugrunk három évet. Próbáljuk felszedegetni az apró morzsákat. Megismerünk egy családot akik ugyan nem vesztettek el senkit, mégis szétesnek. Egy nőt aki az egész családját elveszti és próbál túl élni. A szálak össze vissza kuszálódnak. Nem is mindig tudtam, hogy ki hova tartozik.

Nagyon erős a vallási szál a történetben. Tele van Bibliai utalásokkal. Viszont ha ez a Bibliában lévő elragadtatás blog3.jpgvolt, miért tűntek el más vallásúak? Elsőre az sem volt világos, hogy hány szekta is van......kellett egy kis idő mire a két szekta számomra elkülönült. A világ visszafordíthatatlanul megváltozott. Az emberek a szektáktól remélték a megváltást? De mire?

Örök dohányzás, némasági fogadalom! Valóban ebben az irányban kell keresni a kiutat?

A történetben nincs arra utalás, hogy a világ hogyan dolgozza fel. A kisváros lakói viszont sehogy. Olyan mintha csak ebből a városból tűntek volna el az emberek.

A szereplők sablonosak.Így nem is igazán van arra lehetőség, hogy bárkit is megkedveljünk. Szerintem a legkiforrottabb karakter Nora. Az egész családját elvesztő nő valóban végigjárja a pokol összes bugyrát. Az ő monológjai a legemlékezetesebbek.

Visszatekintve szinte viccesnek tűnt annyi energiát elemészteni valami távoli és bizonytalan dologra, egy ökológiai katasztrófára, amely a távoli jövőben vagy bekövetkezik, vagy nem, jóval azután, hogy az ember annak gyerekei, és a gyerekek gyerekei már leélték a nekik kiszabott időt a földön, és eltávoztak oda, ahová az ember távozott, amikor mindennek vége lett.

Összességében nem tetszett. Túl sok kérdés marad válasz nélkül. Jól indul, aztán valahol félúton megreked, a vége pedig összecsapott.

blog2.jpg

A regényből készült sorozat is. Amiről nagyon jó kritikákat olvastam. Én mindössze az első tíz percet láttam az első részéből. Az biztos más mint a könyv. Talán ha lesznek unatkozós perceim adok neki egy esélyt!

2kez.jpg

 

Piedone kedvence

Az érzés amikor reggel arra ébredsz, hogy ma Hagymás babot főznél.... Ti már voltatok így? Pedig nem is álmodtam vele:) Csak valahogy reggel ez volt az első gondolatom. Mivel még soha nem készítettem, első körben a neten böngésztem receptre vadászva, rájöttem nem létezik klasszikus hagymás bab recept. Mindenki a maga elképzelése szerint készíti el. Szeretem az ilyen ételeket.

img_20171219_112046.jpg                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      Fotózni továbbra sem tudok, de olyan jól sikerült. Muszáj veletek is megosztanom:)

 

Az Én hagymás bab álmom:

Hozzávalók ( 4 személyre):

20dkg kolozsvári szalonna

3 fej vörös hagyma

2 gerezd fokhagyma

20 dkg csípős kolbász

2 konzerv vörös bab

1 konzerv csilis bab

só,bors, ízlés szerint

Elkészítés:

A szalonnát csíkokra vágom a hagymát felszeletelem. Én a fokhagymát is vékony szeletekre vágtam. A kolbász pedig vékony karikára vágtam.

A serpenyőben a szalonnát megpirítom, ráteszem a hagymát és a fokhagymát is. Amikor már kezd összesülni hozzáadom a kolbászt. Picit sütöm még így is. Hozzáadom a babot, sózom, borsozom és egy pici vizet adok hozzá. Én a konzerv levét leszűrtem. Nem adtam az ételhez. Én még kb 10 percig főztem.

Valóban serpenyőből, friss kenyérrel a legfinomabb.

Jó étvágyat!

 

 

 

Várólista csökkentés 2018-ban is!

Idén immár harmadik alkalommal vágok neki Lobo által szervezett nagy várólista csökkentésnek. Eddig döntetlenre álok. A 2016-os évet sikeresen teljesítettem még 2017-ben csúfos kudarcot vallottam.Mindössze egy könyvet sikerült elolvasnom a listáról.  Természetesen ez nem szegheti kedvem. Olyan könyveket próbáltam összeválogatni, melyek a legvágyottabbak voltak és főleg ajándékba kaptam őket. Ennek ellenére hosszú ideje a polcomon pihennek. A könyvespolcon külön kis sarkot készítettem nekik így mindig szem előtt lesznek és nem állhat fenn annak az esélye, hogy elcsábulnék és mást olvasnék.

c4e4c1e28617657ec2f96f337babde12.jpg

 

Íme az én piszkos tizenkettőm:

  1. Karen Marie Moning: A Felföld ködén túl

  2. Jamie McGuire: Az őrző

  3. Jamie McGuire: A jóslat

  4. Tom Perrotta: A hátrahagyottak

  5. Alexandra Bracken: Sötét elmék

  6. Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje

  7. Chris Beckett: Sötét Éden

  8. Gayle Forman: Itt voltam

  9. Ben H. Winters: Gyilkosság világvége előtt

  10. Sandra Regnier: Az elfek öröksége

  11. Kádár Annamária: Mesepszichológia

  12. Simon Tamás: Vérmacska

 

Legfiatalabb polclakóm A Felföld ködén túl. Vele kezdem az Újévet! Tettem egy másik fogadalmat is magamnak. Minden elolvasott vcs könyv után elolvashatok két nem listás könyvet. Így talán csökkentem az itthon halmokban álló könyvtári és kölcsön könyvek számát is. Ez olyan két legyet egy csapásra:D

 

Drukkoljatok! :)

Viszlát október - Helló november

nevtelen.png

Ez a hónap is nagyon gyorsan eltelt. Szinte minden időm a bölcsibe való beszoktatás töltötte ki. Nagyon jó indult aztán valami elromlott. Most jelenleg ott tartunk, hogy már be sem akar menni. Sokat voltunk betegek, de valahogy átvészeltük ezt is.

Történtek azért jó dolgok is. Több hónap kihagyás után végre eljutottam a könyvklubba is. Az októberi témánk a II. Világháború volt. Én Merle-től olvastam A két nap az élet. A könyv nem lett kedvenc, azóta is töröm a fejem rajta.Talán egyszer majd egy értékelésre is lesz energiám! Mivel szép időnk volt szinte egész hónapban sokat kirándultunk. Kicsit őszi hangulatúvá varázsoltam a lakást. Pár napot a nagyszülők  is nálunk töltöttek. Természetesen mi is faragtunk tököt. Igazából Férj faragta. Én gyerkőc kérésére denevéreket készítettem. De továbbra is tartom magam, a Halloween nem az én ünnepen.

Olvasás szempontjából nem zártam rossz hónapot. Tíz könyvet sikerült olvasnom. Na jó ebből mondjuk négy meseregény volt, de akkor is :) Az értékelésekkel borzasztóan el vagyok maradva, de már nem is próbálkozom utolérni magam. Reménytelen.

Csodás novembert kívánok mindenkinek!

Dorian Gray arcképe

Oscar Wilde szerintem legnépszerűbb könyve lett a Mini-könyvklub8 második közös olvasása. Egyrészről nagyon örültem neki, mert Wilde nagy kedvencem! Annyira szépen fogalmaz, csodás hasonlatokat használ. Nem véletlenül idézgetünk Tőle olyan sokat! Másrészről kicsit csalódott is voltam, mert már többször olvastam és így már kicsit untam, hogy újra ezt olvasom. De a Mini-könyvklubért feláldoztam magam és újra elolvastam.

egyikünk se tudja elviselni másokban a saját hibáit.

617386_4.jpg Regényünk hőse, a gazdag, gyönyörű és naiv fiatalember, Dorian Gray megszállottja annak a gondolatnak, hogy örökké fiatal és szép maradjon, s ezért még akár a lelkét is eladná. Miután az egyik barátja megfesti portréját, a fiú csak azt fájlalja, hogy az ő szépségét az élet és az idő hamar lerombolja majd, míg a képe örök marad, s azt kívánja, hogy bárcsak ez fordítva lenne.

A fiatalember barátja, Lord Henry befolyása alá kerül, aki ráébreszti az élet ízeire. Dorian átadja magát az önző és rafinált élvezeteknek, férfiakat és nőket taszít a bűn útjára, majd egyre mélyebbre süllyed, s a züllés minden nemét és formáját megtapasztalja. Az események egyre riasztóbb fordulatot vesznek, mivel nemsokára megtudja, hogy kívánsága teljesült. Legnagyobb csodálkozására ugyanis csak a róla készült kép öregszik. Arca és szeme őrzi az ártatlan ifjú szépségét, a festett arcmás viszont, amelyet gondosan elzárva tart háza egy titkos helyiségében, híven mutatja az idő és a bűn rombolását vonásain.

Ekkor úgy érzi, itt az ideje megváltoztatnia az életét. Hogy teljesen tisztára mossa magát, bűnös múltjának tanúját, a szörnyűséges képet meg akarja semmisíteni…

Ma az emberek tudják mindennek az árát, de nem tudják semminek az értékét.

A regény erős társadalomkritikát fogalmaz meg: kivesztek az igaz értékek, és csupán a felszínes, sekélyes dolgok maradnak meg. Érdekes egyébként, hogy ez mennyire mai probléma A külsőségekbe való kapaszkodás biztos bukást jelent. A regényben láthatjuk, hogy minden a kinézetről szól, minden azt dicsőíti, és semmi figyelem nem fordul a belső értékek felé. És mi lehet ennek a következménye? Depresszió, megfelelési kényszer, eltorzult, beteg, korcs lelkek. A regény tökéletes képet fest arról, hogyan csúszik le a lejtőn és bomlik meg teljesen egy személyiség, mely önmaga imádatára és környezete kihasználására építette egész életét.

Dorian egy narcisztikus, ateista ember, aki másokra eszközként tekint, másokat használ csupán, de épp ezért sohasem volt képes szeretni. Bár úgy tűnik, hogy lord Henry a kísértő, az, aki felvilágosít, de tudjuk, hogyan szól a mondás könnyű Katát táncba vinni, ha ő is akarja azt.

Hány dolog van, melyet félredobnánk, ha nem félnénk, hogy mások fölkapják!

Engem nem zavart a történet lassúsága. Jó volt ízlelgetni a mondatokat. Természetesen ez a mai kor emberének már nem üt akkorát. Mi már mindent azonnal akarunk, szeretünk mindent kimondani. Wilde ezt nem tehette meg. Vagy legalábbis ebben a regényében nem tette meg.

dorian8.jpg

Én mindenkinek ajánlanám a könyvet! Egyszer mindenképp érdemes elolvasni, de többszöri olvasásra már nincs meg a  Hű Azta élmény!

 

Értékelés: 5/5

5kez.jpg

Donato Carrisi: Démoni suttogás

covers_244534.jpg

 

A könyv már jó pár éve pihen a könyvespolcomon. Anno nagyon megfogott a borító és a fülszöveg. Számomra is rejtély, hogy mért vártam négy évet az olvasással. A Démoni suttogás az utóbbi évek legjobb krimije számomra.

 

Mennyibe kerül egy ember lelke?

 

Fülszöveg:

Rettenetes ​bűnténysorozat sokkolja az országot. Egy embernek aligha nevezhető szörnyeteg kislányokat rabol el és csonkít meg. Goran Gavila kriminológusnak és az általa irányított különleges egység tagjainak olyan pokoli régiókba kell leereszkedniük a nyomozás során, ahonnan alig-alig van visszatérés. A tettes mindvégig ördögien megtervezett, lidérces játékot űz velük, minden egyes feltárt gonosztette valamilyen üzenet, amely arra kényszeríti a csapat tagjait, hogy nézzenek szembe azzal a sötétséggel, amelyet valamennyien magukban hordoznak.
Versenyfutás az idővel és harc a mindannyiunk lelkében ott lakozó démonnal: ez az, ami letehetetlenné teszi Donato Carrisi igaz történet alapján írt első regényét. A felkavaró és végtelenül izgalmas történet a jóság és a gonoszság között húzódó keskeny határmezsgyét vizsgálja, amíg fel nem fedi az utolsó, könyörtelen titkot.

a gyilkolás ösztöne valamennyiünkben megvan. De hála istennek, van bennünk egy szerkezet, ami lehetővé teszi, hogy ellenőrzésünk alatt tartsuk, illetve gátoljuk a cselekvést. De mindig van egy töréspont

Véleményem:

Imádtam a történet összetetszését. Igazán mesterien megkomponált krimi. Annyira szövevényes, hogy a figyelmem egy pillanatra sem lankadt.  Itt nincsenek mellékszereplők. Minden egyes személynek kulcsfontosságú szerepe, feladata van a történetben. Mindannyian sebezhető emberek, akik igyekeznek a világ elől elrejteni sötét titkaikat. Mert mindenkinek van sötét titka.

Elsőre azt gondoltam ez is egy szokványos sorozatgyilkos krimi lesz. Mégsem ezt kaptam. Valami sokkal többet. Nagyon érdekes volt olvasni a nyomozás menetét, a kutató munkát, hogyan gyűjtik be a bizonyítékokat. Köszönet ezért Donato Carrisi-nek, aki egyébként kriminológiai és magatartástudományi tanfolyamokon képezte magát.

az eltűnt személyek fele visszatér, és elmesél egy történetet. Egyeseknek viszont nincs semmi mesélnivalójuk, és visszatérnek korábbi életükbe. Mások kevésbé szerencsések: belőlük nem marad más, mint a néma test.

Résesei lehetünk egy mesterien kidolgozott tervnek, melynek minden állomása egy újabb borzalmas, brutális schizophrenia2-215x300.jpggyilkossághoz vezet. A gyilkos mindig egy lépéssel a nyomozók előtt jár, de volt egy pont ahol minden kezd összeállni. Olyan volt, mint a Gyilkos Elmékben itt is profilozták a gyilkot. Érdekes volt olvasni ezeket az ötletelős részeket . Ezek voltak a kedvenceim.

Nagy hangsúlyt fektetett az író az emberi gyengeségre, hogy milyen könnyen manipulálhatóak vagyunk.

Ebből az egységből nekem Mila kicsit kilógott. Nehezen barátkoztam meg a tetteivel, nem is mindent sikerült megértetnem vele kapcsolatban. Mégis nagyon jót tett a csapatnak a nem szokványos szemlélete. Goran a legjobban megalkotott karakter. Érdekes volt olvasni kettejük elmélkedését.

Aztán jött a nagy csattanó. Végre nem találtam ki, hogy ki a gyilkos. Azt gondoljuk, minden kis részlet a helyére kerül és azt hisszük ezen már nincs mit csavarni. De igen még lehet egyet, kettőt…

A sorozatgyilkos a tetteivel egy történetet mesél el: belső konfliktusáét.

Bár a történet kerek egész én mégis olvasnám a folytatást. Mért nincs magyarul folytatás?

 

Értékelés: 5/5

5kez.jpg

 

Irány a bölcsi - Második hét

Nem mondom, hogy az első hét teljesen zökkenő mentesen ment volna, kicsit meg is fáztunk. Így kicsit csalódottabban vágtunk neki a második hétnek.

Ezen a héten én már csak a folyosóról figyeltem az eseményeket. Az első két napot minden malőr nélkül átvészeltük. A harmadik nap volt az, hogy mire visszamentem, hogy majd én megpróbálom elaltatni, Ő már békésen aludt. Gondozó néni azt mondta csak egy kicsit sírt. Nem is azért, hogy anya nincs ott, hanem Ő még szeretett volna autózni. Másfél órát aludt és csupa vigyor volt amikor felébredt. A hét további napja már nem ment ilyen simán. Van egy szabály: az alvás időt (12-től -15-ig) szigorúan az ágyban kell tölteni. Ha nem is alszik, felülhet, de a helyét nem hagyhatja el. Mivel gyerkőc nagyon maximum másfél órát alszik, így a többi időben ordít. Sajnos semmivel nem lehet megvigasztalni. Ő már olyankor szeretne menni autózni.

Egyenlőre semmi tippen nincs, hogyan vészelnénk át ezt az egy órát. Egyébként nem sír. Szereti a bölcsit. Napközben vidám. Nagyon finom kajákat kapnak. Naponta kétszer kapnak gyümölcsöt. Egy szavam sem lehet. Gyerkőc eddig csak két dolgot nem volt hajlandó még csak megkóstolni sem

  • sóska
  • karfiolfőzelék

Pedig egyébként itthon megeszi mindkettőt. Nem válogat, mindent belapátol egy perc alatt.

A két hét alatt sokat ügyesedet. Már nem rohangál amikor le kell nekik ülni az asztalhoz. Már itthon is inkább az asztalnál szeret ebédelni. Mindenkinek integet és puszit küld mikor elköszönünk. Szinte már soha nem megy át a másik udvarra. Jó érzi magát a csoporttársaival.

Ma van az első olyan nap, hogy reggel beadtam a bölcsibe és délután megyek érte. Nagyon izgulok. Remélem minden rendben lesz.

Szerdán megyek életem első szülői értekezletére. Nagyon kíváncsi:)

 

 

 

Írány a bölcsi - Első hét

Már januárban eldőlt, hogy az ősszel megkezdjük a bölcsődét. Ennek ellenére nem indult zökkenő mentesen az első hetünk.

suni.JPGNyáron még úgy volt, hogy a katica csoportba kerülünk. Aminek én nagyon örültem, mert a legtöbb játszótársa is abba a csoportba került. Az első napon közölték velünk, hogy átkerültünk a süni csoportba. Én egy kicsit bepánikoltam, hogy gyerkőc hogyan fog reagálni, de nagyon jól viselte. Azért azt hozzá teszem, hogy amikor az udvaron játszanak folyton átmegy a "majdnem csoportjába" játszani a többi gyerkőccel. Ezt nem szabad és a gondozó néni még harcol vele ezért.

Az első két nap teljesen eseménytelenül telt. Az udvaron játszott egy kicsit. Maximum egy egy órát töltöttünk a bölcsibe. Még nem mehettem ki, végig vele voltam. Azért az első napra jutott egy kis sírás, mert Ő is ugyanazzal az autóval szerettet volna játszani, mint egy másik kisfiú. Milyen jó, hogy sok labda és motor van az udvaron így könnyen el tudtam bolondítani.

csiga.jpgA harmadik nap már egy kicsit én is kimehettem. Még mindig az udvaron játszott egy órát. Nem sírt, nem keresett. Szerintem én itt könnyebbültem meg és végre először azt éreztem minden rendben lesz. Választottunk jelet is: Csiga. Szerettem volna valami jobban hozzá illő dolgot pl: autó,robot,focilabda...de sajnos már csak a csiga,gomba,szívecske és lufi volt opció. Így maradt a csigusz.

A negyedik és ötödik nap volt a legizgibb. Már elég sok időt kint töltöttem. Szinte az egész napot. B. ott is ebédelt. Szerintem nagyon klassz kajákat főznek nekik. Csütörtökön az egyik kedvence volt: tökfőzelék. Az egészet belapátolta. Pénteken pedig valami ragulevest és tejberizst kaptak, amiből még repetát is kért. Ez azért volt teljesen hihetetlen, mert itthon soha meg nem eszi. Itthon megkóstolni sem hajlandó.

Két negatív dolog is történt azért a héten:

  1. B. kijött a csoportszobából és a gondozónénik észre sem vették. Én vittem vissza a folyosóról.
  2. Péntekre már folyt az orra, lázas volt délutánra. Így a hétvégén a bacik kiűzéséről szólt. Szerencsére hétvégén teljesen rendbe jött. Hétfőn már mehet is újra bölcsibe.

Ezt a két kis malőrt leszámítva , teljesen pozitívan zártuk a hetet. A gondozó nénik nagyon kedvesek, segítőkészek.

Remélem a második beszoktatós hét is ilyen jól fog telni.

 

 

 

Viszlát szeptember

blog.jpg

Egy igen hosszú nyár után végre itt az ősz. Ez a kedvenc évszakom! Nekem mindig a megújulást, az új lehetőségeket hozza. Imádok a lehullott faleveleken sétálni, bár az is igaz, hogy ilyenkor kezdődik a bekuckósodás. Szeretek délutánonként egy jó tea mellett olvasgatni vagy végre egy filmet végig nézni. Valamiért nekem erre nyáron soha nincs időm.

img_20170923_121330.jpg

A szeptember ennek ellenére mégsem kezdődött túl jó. Bőven kijutott a betegségből. Gyerkőc szinten egész hónapban betegeskedett, fránya asztma.

A kezdeti nehézségek után azért szépen sorban jöttek a jó dolgok is. Szülinapoztunk, jártunk a Tropicáriumban. Nagyon élveztük. B. annyira szerette, hogy kétszer mentünk körbe és az akváriumok mellől alig lehetett elcsalni.

Nem sikerült túl sok könyvet olvasnom, de mégis úgy érzem nagyon jó hónapot zártam mert az összes könyv tetszett. Nem voltak nagy csalódások.

A hónapba még egy film is belefért. Megnéztük az új Az-t. Nekem hatalmas csalódás volt. Én nem féltem rajta és rengeteget nevettem. A régi nekem sokkal jobban tetszett.

Hihetetlen, hogy elröppent ez a hónap. Néha olyan jó lenne kicsit benyomni a stop gombot és hátradőlni.

Nektek milyen volt az ősz első hónapja?

 

süti beállítások módosítása